A kortárs alkotások minden térben megtalálják a helyüket

Ferenczy Bálint kurátor tárlatvezetése a Felfedezők kiállításon

 

„Az anyagot úgy válogattuk össze, hogy a külvilág és saját belső világunk felfedezésére hívjon bennünket”

Hír

Horváth Lóczi Judit két nagyméretű, az Ybl-ház bejáratánál elhelyezett szobrának megtekintésével indult a Ferenczy Bálint művészettörténész által vezetett séta. „Az volt a cél, hogy megmutassuk, akármennyire is modern, geometrikus, színes is egy kortárs műalkotás, szépen együtt él akár egy 19. századi épülettel is.”

Maga a tárlat is Horváth Lóczi Judit műveivel kezdődik a Terra kiállítótérben. „A művész kisebb szobrai azt példázzák, hogy olyan munkák ezek, amelyek bárki lakásában megtalálják a helyüket.” Ennek alátámasztására egy egyszerű IKEA-polcon helyezték el őket, és könyvekkel, tárgyakkal társították.

A tárlat anyagát úgy válogattuk össze – a címadásnak megfelelően –, hogy a külvilág és saját belső világunk felfedezésére hívjon bennünket ­– fordította a szép számú közönség figyelmét Mátyási Péter Tanösvény című installációira. Táblái ismerősek lehetnek mindenki számára, hiszen bármelyik turistaösvényen találkozhatunk ilyenekkel. „Gyerekként nem is igen olvastuk el ezeket, inkább mentünk a saját fejünk után, hogy saját szemünkkel lássuk azt, amiről a leírások szólnak. Mert így lehet igazán megismerni” ­– fűzte hozzá.

Mátyási Péter pont erre kívánt reflektálni a kvázi tanösvénytáblákkal. Talán az az üzenetük, hogy ugyan érdemes megállni, de sokkal fontosabb továbbmenni, és a saját magunk tapasztalatai alapján felfedezni a környezetünket.

Hajas Katinka Belső topográfiák című alkotása pedig a saját belső világunk felfedezésére hív. Ha kaleidoszkópszerű „távcsövébe”, fekete dobozába betekintenünk, mozgó, misztikus, sötét, lassan mozgó vízfelületeket láthatunk. „Reméljük, nem mindenkinek ilyen sötét a lelkivilága, de a művész mindenesetre arra utal, hogy lelkünk állapota időnként ilyen, amellyel szembe kell nézni. Azon is el kell gondolkoznunk, mi az, ami bennünket hajt.”

Ádám Zsófiát a művészet egyik nagy kérdése foglalkoztatja: hogyan lehet láthatóvá tenni a láthatatlant – folytatta a tárlatvezetést a kurátor. – Videóalkotása a hangot próbálta megjeleníteni. Ez úgy történt, hogy egy kifeszített fehér vászonra apró műanyag golyókat szórt, és alulról, egy erős hangfal által közvetített zene (Bolcsó Bálint műve) által megmozgatta őket. Így a hangok leképezték önmagukat. A frekvencia mindig állandó, ezért a formációk, amelyeket ezek a golyócskák kiadnak, mindig ugyanazok lesznek, noha a helyzetük egyfolytában változik. A művész ezzel a társadalmi helyzetünkre is utalt, hiszen mindig valamilyen rendszerbe rendeződünk. Az is folyton változik, ki hogyan tudja megtalálni a helyét. A Terra kiállítótérben hallható különös muzsika az a zene, amely a műanyag golyókat rezgette – mondta el Ferenczy Bálint.

Az egykori szenespincéből hatalmas, ragyogóan világos terembe érkeztünk, ahol különböző műszaki tárgyak mozognak és a levegő zúgását halljuk – vezette tovább a látogatókat az Aqua kiállítótérbe. Itt is Ádám Zsófia munkái fogadják az érkezőket. Lenti alkotása a hangot, az Emlékező anyag című pedig az időt próbálja láthatóvá tenni. Egy farönk szeleteit láthatjuk, amelyek csiszolt felületét bekente festékkel, és ennek lenyomatai, az évgyűrűk rajzolatai láthatók a fehér falapokon.

Szécsényi-Nagy Loránd távcsöve az univerzum feltérképezésének állít emléket. A szerkezet lassan mozog, és ha egy-egy pontot megtalál a glóbuszon, a kijelzőn is felvillan egy-egy piros pötty, modellezve, hogyan fedeztük fel a minket körülvevő világegyetemet.

Gaál Kata Instabil című alkotása – tovább haladva a felfedezésben – már a társadalomról szól. A női és a férfiszerepek változását ábrázolja. A nők szembe jönnek velünk, egyre fontosabbá válik, ki milyen ruhát visel, hogyan definiálja önmagát, milyen háziállata van stb. A képen egy burkát viselő muszlim asszony is megjelenik. A nők egyre inkább meghatározó szerepet kívánnak vállalni, karriert akarnak építeni. Hol találják meg a férfiak a helyüket? Milyen szerepet kell elvállalniuk? Hogyan tudják ­– nők és férfiak – elfoglalni a helyüket a társadalomban? Ezekre találunk finom utalásokat.

Orbán Előd alkotásai láttán senki sem gondolná, hogy itt szobrászatról van szó, pedig ő egy klasszikus szobrászatot kitanuló alkotó – kezdte a bemutatást. A művésznek pontosan az a célja, hogy a szobrászatot és egyik legfőbb alapanyagát, a fennkölt márványt visszahozza a hétköznapokba. Épp ezért olyan mindennapi tárgyakban jeleníti meg, mint a különböző csatlakozók vagy a légpisztoly.

Az utolsó teremben Sztefanu Marina görög származású, Magyarországon született művész alkotásai és Szakál Éva három nagyméretű festménye látható.

A Sztefanu Marina az elveszett Édent rekonstruálja papírból, egyéb lebomló anyagokból készített növényimitációival, már-már giccses művirágaival és valódi zöldnövényekkel. Közepén két szatirikus-ironikus figura, Ádám és Éva. Arckifejezésük középkori festményekről valók. Látható-hallható, hogy egyfolytában mozognak, felfelé törekedve. Ez azt is szimbolizálja, hogy elvágyódnak a valóságból a transzcendensbe, de nem tudnak elszakadni a földi léttől.

Mindannyian ismerjük a Google keresőszolgáltatását az interneten – vezette fel Szakál Éva alkotásait. – Ha beírunk valamilyen fogalmat, és az internet lassú, akkor egészen egyszerűen nem képek jelennek meg, hanem absztrakt, leegyszerűsített képmezők.

A bal oldalon látható képhez a múlt fogalmat írta be a keresőbe, a középsőhöz a jelent, a jobb oldalihoz pedig a jövőt, és így kapta a teljesen absztrakt látványt. A múlt, a jelen és jövő körbefogják az egész kiállítást. De azt is szimbolizálják, mennyire visszás az, ha az interneten keresztül próbáljuk megismerni, megélni.

2018. szeptember 14.