Művészet menedzsmenttel és anélkül

A képzőművészi karrierhez kell egy jó galéria, az önmenedzselést nem javasolják

Kerekasztal-beszélgetés a Budapest Art Mentor program és az Ybl-ház szervezésében

Hír

Hogyan válhat sikeressé egy művész a műkereskedelemben is? – ezt a kérdést járták körül a Budapest Art Mentor program és az Ybl-ház kerekasztal-beszélgetésén. A résztvevők: Bérczi Linda művelődésszervező, a Budapest Art Mentor program vezetője, Olajos Anna és Tóth Pál Sándor művészeti tanácsadók és Vékony Délia művészettörténész voltak.

Milyen kihívásokkal találkoznak az egyetemről kikerülő fiatal művészek? – tette fel a kérdést a moderátori feladatokat ellátó Ferenczy Bálint művészettörténész, a Felfedezők kiállítás kurátora. „Hiszen számukra nem létező műfaj az álláshirdetés. Úgy érezhetik, hogy egy csatatéren kell elindulniuk.”

A beszélgetés résztvevői valamennyien egyetértettek abban, hogy a művészek kiválóan megtanulták a szakmát az egyetemen – „ebben világszínvonalúak vagyunk” ­–, de a pályakezdéshez szükséges többletdolgokat egyáltalán nem tudják. Pedig ezeket akkor is szükséges elsajátítaniuk, ha sikerül egy galéria és menedzser értő támogatását maguk mellett tudniuk. Sőt, az eléréséhez, és később a megtartásához is fölöttébb kellenek.

Mint Bérczi Linda elmondta, a galeristák a pályakezdőket is figyelik, ajánlatok is várhatók tőlük. Ezenkívül pályázati lehetőségek is kínálkoznak, amelyeken már csak azért is érdemes elindulni – az eredménytől függetlenül is –, mert így „forog” a művész neve. Ebben a világban kell eligazodniuk. A Budapest Art Mentor egyéves képzését pont ezért hozták létre, hogy amikor az egyetem védőburkából kikerülnek, útmutatásokat kapjanak ehhez. Elsajátítsák a kommunikációs készségeket, megtanulják a pénzügyi és jogi alapokat, megismerjék a magyar és a nemzetközi képzőművészeti világ viszonyrendszerét. Javaslatokat kapnak arra is, hogyan prezentálják magukat, hogyan írjanak pályázatot, egyáltalán hol találhatók a nekik szóló pályázatok. Továbbá milyen karrierutak állhatnak előttük, és személyiségükből adódóan melyik a számukra megfelelő.

A hat éve létrehozott Nyitott műterem szintén arról szól, hogy a művész mutassa meg magát, tudjon beszélni önmagáról, a műveiről és az alkotás folyamatáról  – tette hozzá.

Az önmenedzselést semmiképpen sem javasolják, kivéve ha semmi más szándékuk nincs a saját pályajukkal, mint minél több képet minél jobb áron eladni. De akkor az már egy másik történet – hangsúlyozták.

A művészi karrierhez igenis szükség van egy galériára, amely évek, évtizedek szisztematikus munkájával felépíti és kiteljesíti azt.

Mit tehetnek a pályakezdő művészek, „akik között vannak nagyon jók és kevésbé jók”, de abban egyformák, hogy nem tudják magukat „eladni”?

Mint a beszélgetésből kirajzolódott, sokkal nyitottabb hozzáállást várnak a művésztől, és ez nem önmenedzselést jelent! Egy gyűjtő például nem a képek áráról akar beszélni egy művésszel, nem üzleti kapcsolatban akar lenni vele. Ehhez hozzá tartozik a nyelvtudás is, az idegen nyelven való kommunikáció képessége.

Ismerni és használni kell a 21. századi kommunikációs csatornákat is – fogalmazták meg újabb elvárásként a résztvevők. Egy évvel ezelőtt – az Art Mentor program képzésbe való bekapcsolódásukkor – a Felfedezők kilenc művésze közül csak egyetlenegynek volt aktív instagramja. Honlapok és facebook-oldalak akadtak ugyan, de egyik sem volt az „igazi”, hiszen nem kifejezetten a pályájukról szólt.

Hogy milyen „egy ideális” alkotó a galéria szemszögéből, arra a nagyon sikeres és elismert Szűcs Attila példáját hozta fel Tóth Pál Sándor művészeti tanácsadó. A művész és galéria közötti kapcsoalt már nagyon korán, Szűcs Attila tanulóévei alatt kialakult, és mindvégig az odafigyelés, a pontosság, a hitelesség jellemezte – mindkét részről. A kölcsönös bizalom soha nem csorbult. Amikor csak kellett, a művész a galéria rendelkezésére állt, és értőn „beszállt a kommunikációba” is. Vagy például soha nem „csábult el”, hogy egy-egy vásárlói megkeresésre a galéria kihagyásával adja el a képét.

A pályakezdőknek szóló intelmük pedig úgy szólt, hogyha szerződést kínál nekik egy galéria „nem kell pánikba esniük attól, hogy oda szabadságuk”. A szerződésnek mindkét fél javát kell szolgálnia, különben diktátumról van szó. Tehát tárgyaljanak, egyeztessenek, mutassák meg saját szakértőiknek. Az így megkötött szerződéses kapcsolatban pedig legyenek partnerek, tartsák be a megállapodást, álljanak a galéria rendelkezésére a kommunikációban is.

Röviden: lehessen velük dolgozni.

2018. szeptember 21.