Fénnyel telített szobor

Majoros Áron Zsolt alkotása az Ybl-ház teraszán

Az aktuális kiállításoktól függetlenül új műalkotás került az Ybl Budai Kreatív Ház teraszára. A szobor azonnal felkeltette a látogatók érdeklődését, s azóta is a turisták kedvenc fényképezkedési pontjául szolgál. Az alkotót, Majoros Áron Zsoltot a részletekről, az alkotás folyamatáról, a szobor várható sorsáról kérdeztük.

Hír

Majoros Áron Zsolt: Kontempláció

– Kontempláció című szobromat 2016-ban készítettem. Azóta több helyszínen is megfordult az országban – például a Kecskeméti Acélszobrászati Szimpózium kiállításán, Szeged belvárosában, a budapesti Stefánia Palotában, a Honvéd Kulturális Központ Őszi tárlatán –, ám az utóbbi hónapokban a műtermem udvarán, egy gyártelepen várakozott további sorsára. Rendkívül örülök, hogy most ide, ebbe a reprezentatív térbe kerülhetett.

 

Van itt egy „beépített” alkotásod is: az Ybl Miklós-portré a teraszlejáró szerves részét képezi. A Kontempláció is állandó darab lesz, vagy csak „látogatóba” érkezett?

– Az Ybl-ház vezetőivel közösen kerestük meg a szobromnak leginkább megfelelő teret. Végül a palota impozáns bejáratára esett a választás, ahol a Dunával és az épület homlokzatával kitűnően harmonizál. Hogy mi lesz a további sorsa, az még nem dőlt el. Annyi biztos, hogy határozatlan ideig látható itt

A keletkezési idejét és a címét már ismerjük. Mi az, amit még elmondanál róla?

– Szobraim sajátos hidat képeznek a klasszikus archaikus plasztikai gondolkozás és a napjainkat megújító, layerekből építkező képi-téri szemlélet között. Új anyagokkal és eszközökkel interpretálom alkotásaimat, és tovább gazdagítom a plasztikai hatások intenzitását színekkel, fénnyel, és akár a vetítés effektusaival is. A többségében transzparens, néha pedig zárt tömeget alkotó szobraim alakjai mindenkor egyéniség nélküli, arctalan figurák: a tömeg-emberek prototípusai, valamifajta emberszabványok. A testet és a test hiányát megformálva, az emberi alak autentikus megjelenítési lehetőségeit kutatva valójában a lelket keresem.

A Kontempláció zárt kompozíciója, rétegekből felépülő rendszere tektonikus struktúrára utal. A nő mint föld elem a befogadó termőföld, a természet metafórája. A szobor az áttört horizontális, légies építkezés által könnyed és átlátható. A föld és a levegő násza a teremtés misztériuma, ez az időtlen folyamat hívja a befogadót a kontemplatív legbelső lényegbe való elmélyülésre.

Egyébként a maga négyszáz kilogrammjával a Kontempláció az eddigi legnagyobb tömegű alkotásom.

Szobor és alkotó esti fényekben

„A Dunával és az Ybl-ház homlokzatával kitűnően harmonizál”

A „beépített” műalkotás

2018. október 23.