Interjú Sárvári Zita kurátorral

„Amit megoldhatsz két formából, ne oldd meg háromból!”

Hogyan képesek megtörni és elgörbíteni a teret Fajó János alkotásai? Miben is rejlik Fajó egyedisége, miközben a kortárs művészetre való erős hatása egyszerűen megkérdőjelezhetetlen. Többek között erről is beszélgettünk Sárvári Zitával, „A Gép Forog…” c.  kiállítás kurátorával.

 

Hír

Meséljen a kiállítás létrejöttéről, avasson be minket a „kulisszatitkokba”! A kiállított alkotásokat mi alapján válogatták ki, mi volt a központi koncepció?

Fajó János életműve több száz műre tehető, gazdag és színes munkásságát egyszerre lehet művészettörténeti, esztétikai, design- és építészettörténeti szempontból is vizsgálni. Ez a második olyan kiállítás, amit a Fajó életműből rendezek, és ez az 5. év, hogy az életművel foglalkozom. Az évek során sikerült mélységeiben megismernem a változatos anyagot, ezért igen nehéz egyetlen kurátori koncepció mellett letennem a voksomat. Nagy szükségét érzem egy posztumusz retrospektív kiállítás megrendezésének, amely mind méreteiben, mind programjában és hagyományaiban jelentős helyen valósulhat meg. De ezeket a „szűkebb” kurátori koncepció mentén megvalósuló projekteket is nagyon szeretem, mint például a mostani kiállítás. 

Hogyan zajlottak az előkészületek, a tárlat berendezési munkái? Mi volt a fő rendezési elv, és mennyire befolyásolták a kialakítást az YBKH különböző terei?

Az YBKH terei annyira befolyásolták a kiállítási anyag kiválogatását amennyire segítették is. Az Ybl Miklós tervei alapján készült firenzei stílusú épületnek megvannak a sajátosságai, és az utóbbi években számomra is sokkal érdekesebb egy nem tipikus kiállítótérbe kiállítást szervezni, mint például az Ybl. Az impozáns épület ugyanolyan szilárd dialógusban áll a történelmünkkel és hagyományainkkal, mint a Fajó művek, így az első posztumusz kiállításhoz igen méltó helyszínnek gondolom.  

Mi volt a legkedvesebb pillanat a munka során?

Ezzel a válasszal megvárnám a kiállítás végét, hiszen a munka még korán sem ért véget. A művek kiválogatása, a kiállítási koncepció térhez igazítása, a kiállítást összefoglaló kurátori szöveg megírása, a sajtóanyagok elkészítése, valamint az installálás mellett a grafikai anyagok, a meghívó, a katalógus és az információs felületek elkészítése még folyamatban van. Illetve Kaiser Katával és az YBKH csodálatos csapatával - akikkel eddigi egy évtizedes pályám során a legnagyobb élmény volt együtt dolgozni -, még tárlatvezetésekkel, beszélgetésekkel és katalógusbemutatóval is készülünk.  

Fajó művészetének lényegét hogyan foglalná össze? Mi az, ami jelen tárlat esszenciáját is adja?

Egy korábbi kurátori szövegemben már leírtam azt a gondolatot, amit Fajótól hallottam és esszenciálisan kifejezi mindazt, ami őt az alkotás során motiválta, amihez én is tartom magam, ha lehetőségem van a műveivel dolgozni: „Amit megoldhatsz két formából, ne oldd meg háromból!” 

Vannak olyan művészek, akik munkáin Fajó János hatását lehet felfedezni? Akikkel hasonlóságot mutat a művész munkássága?

Elég hosszú a sor, hiszen Fajó János művei csendesen, de szilárdan állnak dialógusban a modernista absztrakció hazai és nemzetközi történetével, amelyhez több szállal is kötődik. Kassák Lajos tanítványának vallotta magát, szoros munkakapcsolat és barátság fűzte hozzá, a vele való találkozás gyökereiben változtatta meg művészetről vallott nézeteit. Több szitamappát és objekt-szerigráfiát szentelt a képzőművészeti műfajok hasznossá tételén is munkálkodó Victor Vasarelynek, akinek művészet és társadalom kapcsolódásának lehetőségeiről vallott nézeteivel maga is egyetértett. Karl-Heinz Adler német képzőművésznek pedig ő rendezett Magyarországon először kiállítást. A következetesen racionális és matematikailag megalapozott, olykor “hidegnek” titulált konkrét művészet alapítójához, a svájci Max Billhez is szoros kapcsolat fűzte, aki több ponton inspirálta őt. Akárcsak Max Bill, úgy Fajó számára is a festészet és a szobrászat csak egy aspektusa a munkának, amely egy széleskörű oktatói és teoretikus oldallal is kiegészül. Több évtizeden át szervezett nyári szabadiskolát, ahol az alkotók több generációját nevelte ki, akik közül sokan ma is aktív alkotók. Ilyen - a számomra is nagyra becsült - Néma Júlia keramikus művész, vagy Az Út című nagy Fajó János könyv szerkesztője, a kiváló grafikus, Katyi Ádám, vagy Marafkó Bence, képzőművész, aki gyerekkorában találkozott először Fajóval és, akit szülei azután minden évben elvittek hozzá a nyári iskolába. A NUBU magyar divatmárka egyszerű, letisztult, geometrikus ruhái is magukon viselik János vizuális stílusát, sőt 2017-ben őszi-téli kollekciójukban megjelenő ruhák szabásvonalait és aszimmetriába áthajló négyzetes mintáit is a művész inspirálta. 

Fajó művészetét erős gondolatiság jellemzi. Ön szerint Fajó művei milyen hatással vannak a nézőre, jelen kiállítás látogatójára? 

Műveinek könnyen felismerhető, rendezett és összehangolt képi világa a lehető legegyszerűbb képiségen keresztül mutat rá a világ szín- és formatárának kimeríthetetlenségére. Alkotásai tömör kijelentések, térbeli törvényszerűségek és összefüggések vegytiszta képletei. A látogató azzal a fenoménnel találkozhat a kiállításon, hogy a legegyszerűbb síkformák elforgatásával hogyan lehet ritmust és dinamizmust teremteni, térbe kihajtogatva pedig olyan többnézőpontos szobrokat létrehozni, amelyek a körbesétálás során mindig más arcukat mutatva hol belevesznek a térbe, hol kimetszenek abból egy részletet. 

A mostani tárlatot miért ajánlaná? 

Fajó János „A Gép Forog …” című posztumusz kiállítása a magyar absztrakt művészet egyik fontos alakjának munkásságából mutat meg egy kis részletet. Az önálló kiállítás lehetőséget ad arra, hogy az absztrakt művészet indulásáról és aktív időszakairól tegyünk fel kérdéseket. Remélem, a kiállítás felkelti olyan fiatal kutatók érdeklődését is az életművel kapcsolatban, akik új aspektusokból közelítik meg és fedezik fel újra Fajó alkotói, oktatói és kiállítói tevékenységét.

2020. február 12.