Stein Aurél a Selyemúton

Kelecsényi Ágnes előadása a nagy magyar felfedezőről

Stein Aurél, a Selyemút legendás felfedező-régészének  regényes életútjába kaptak bepillantást, akik részt vettek Kelecsényi Ágnesnek (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár) az Ybl Budai Kreatív Ház Magyarok a Selyemúton című időszaki kiállításához kapcsolódó előadásán.

Előadás

Stein Aurél 1862. november 26-án Pesten született egy művelt polgárcsalád harmadik gyermekeként. Idős szülei helyett nevelésében és szellemi arculatának formálásában a legnagyobb szerepet anyai nagybátyja, Hirschler Ignác, a magyarországi szemészet megalapítója játszotta, aki révén már fiatalon kapcsolatban állhatott a magyar szellemi élet legkiválóbb képviselőivel.

Iskolai tanulmányait részben a magyar fővárosban, részben Drezdában folytatta, érettségit a pesti evangélikus gimnáziumban tett. Egyetemi tanulmányait – magyar állami ösztöndíjak segítségével – Bécsben, Lipcsében és Tübingenben folytatta, klasszika-filológiát, indológiát és iranisztikát tanult, 1883-ban szerezte meg bölcsészdoktori oklevelét. 1884–1886 között Oxfordban, Cambridge-ben és Londonban végzett kutatómunkát, közben 1885–1886-ban kötelező katonai szolgálatát teljesítve elvégezte a Ludovika Akadémia egyéves önkéntesi tanfolyamát.

Mivel hazai egyetemeken nem tudott állást kapni, Indiába utazott, ahol az oktatás területén, illetve régészeti felügyelőként dolgozott nyugdíjazásáig. Tudományos érdeklődése kezdettől fogva India, Irán, Kína és a Nyugat közötti történeti kapcsolatokra összpontosult, neve és tevékenysége ma már elválaszthatatlan a Selyemút történetétől.

Első expedíciójára 1900-ban indult el: egy évig Kínai-Turkesztánban végzett ásatásokat, majd térképészeti felvételeket készített a Kunlun-hegységben. Akkoriban erről a területről nagy számban kerültek elő kéziratok, megfejtésükkel Európa-szerte foglalkoztak a tudósok, és ez Stein Aurél érdeklődését is felkeltette. Amikor az indiai kormány segítségével engedélyt kapott a beutazásra, megkezdődött az sorozat, amely 1916-ig tartott: három nagy expedíció során járta be a térséget.

Második útja során még nagyobb területen tárta fel a kelet-turkesztáni kultúra emlékeit. Azon az úton is haladva, amelyen hajdan Marco Polo járt, 240 kilométeren át felmérte például a Han-korban a hunok betörése ellen épített Nagy Falat, és megállapította, hogy nem csupán védelmi célokból épült, „mint hinni szokás”, hanem azért, hogy nyitva tartsa az utat „az erélyes hadi előnyomulásra”. A harmadik belső-ázsiai expedíciója volt a leghosszabb, 1913-tól 1916-ig tartott. A végzett munka tudományos leírása, az Innermost Asia, 1928-ban jelent meg.

Az Ybl Budai Kreatív Ház Magyarok a Selyemúton című kiállítása Stein Aurél hatalmas kutatói-felfedezői életútjának többi szakaszát is: azt, amikor régészeti felügyelőként Indiában végzett feltárásokat, vagy amikor a nagy makedón hódító, Nagy Sándor keleti hadjárata egyes csatáinak pontos helyszínét határozta meg. Csakúgy, mint az 1930-as évekbeli négy iráni régészeti expedícióját. A kiállítás – és élete – utolsó állomása Afganisztán, ahová világ életében szeretett volna eljutni. 1943. október 19-én érkezett meg, rögtön belevetette magát a munkába. Három nap múlva megfázott, szélütés érte, és október 26-án meghalt.

Nézze meg a kiállításhoz készült katalógust