Kitől vagy mitől függ a művészet?

Anti-életművekről, műalkotássá nyilvánított használati tárgyakról és a „XX. századi művészek” programsorozat népszerűségéről beszélgettünk Gimesy Péter művészettörténésszel.

News

Meséljen az előadássorozat létrejöttéről! Mi alapján választja ki a tematikát, az egyes bemutatásra kerülő művészeket vagy témaköröket? 

Az előadássorozat a XX. század legfontosabb stílusait szeretné ismertetni. Egy-egy előadás az egyes stílusokat képviselő legfontosabb mestereket mutatja be, vagyis áttekintést ad egy életművön keresztül egy adott stílusról.

Emlékszik-e még az előadássorozat első estjére? Milyen érzés volt az Ybl Budai Kreatív Ház közönsége elé kiállni?

Mindig izgalmas kihívás egy új helyen előadást tartani, ráadásul ez a helyszín olyan előadóteremmel rendelkezik, ami kiválóan alkalmas a közönséggel való kapcsolat megtalálásra. Mivel a terem nem túl nagy, de nem is túl kicsi, jól működik benne az interakció. Az első előadás Salvador Dalí-ról és a szürrealizmusról szólt és szerencsére nagyon jól sikerült. 

A legutóbbi bemutatott művész Marcel Duchamp, akinek alkotói munkássága eléggé szerteágazó volt. Mi a legfontosabb tudnivaló, amit mindenképp meg kell említeni az életéről, műveiről és főként hatásáról az utókorra?

Duchamp kapcsán szerintem azt érdemes megemlíteni, hogy majdnem minden XX. századi stílust ő előlegezett meg, vagy az ő hatását lehet felfedezni bennük. Életműve egészen szokatlan, tulajdonképpen anti-életműként is értelmezhető, hiszen festészettel nagyjából 10 évig foglakozott, majd bejelentette, hogy elavult "retinális" műfaj és ennél sokkal őszintébb dolog a sakk.

Duchamp-ot sokan leginkább a "ready-made" okán ismerik. Ez nagyjából úgy jellemezhető, hogy „Műalkotássá nyilvánított használati tárgy.” Akkor és most miért fontos ez a művészeti „mozgalom”? Mennyiben tekinthető ez valós művészetnek?

A modern művészet történetének egyik legjelentősebb fordulata volt, amikor Duchamp használati tárgyakat nyilvánított műalkotásnak. A fejjel lefelé fordított és Forrás címen kortárs szoborként kezelt piszoár magára a művészetre kérdez rá, és arra, hogy kitől vagy mitől függ a művészet. Ezzel mindent kifordít és zárójelbe tesz, a művész szerepét is. A XX. század sok esetben úgy is értelmezhető, mint lábjegyzet Duchamp-hoz, hiszen a művészet azóta is folyamatosan rákérdez magára.

Duchamp kísérletező, feltaláló művész volt, azonban ő maga jellemezte úgy találmányait, hogy ezek áltudományos gépek, olyan szerkezetek, amiknek nincs hasznuk. (például ajtónyitó szerkezet, a köröm növekedésének energiáját felhasználó szerkezet). Ezekről mi a véleménye?  

Szerintem ezek is kiváló művek. Ha abból a szempontból nézzük, hogy van-e valami értelmük akkor úgy válaszolnék, minek van egyáltalán "értelme", mi az, ami végül is nem abszurd, ha a mélyére nézünk?

Önnek ki a kedvence a sorozatban már bemutatott XX. századi művészek közül? És ki azok közül, akikről még nem esett szó

Erre a kérdésre azt tudom válaszolni, hogy mindig az éppen aktuális téma érdekel a legjobban. Hamarosan sorra fog kerülni Cocteau, aki - akárcsak Duchamp - szerintem nem eléggé ismert, vagy inkább úgy mondanám, nem is gondolja az ember, milyen szerteágazón gazdag az életművük. 

Mit gondol, miért ilyen népszerű ez a programsorozat? Előadásaira a meghirdetés után 1-2 nap alatt betelik minden hely. Miért van ekkora igény az ilyen fajta kulturális, művészeti feltöltődésre? 

Szerintem mindenkit más motivál, amikor eljön egy-egy előadásomra, de valószínűleg az a közös bennük, hogy nem a mainstream-et tartják trendnek.

Művészettörténészként mit tart ma a XXI. században a képzőművészet legfontosabb céljának? Mit tud adni a képzőművészet a YouTube és a közösségi médiás influencerek korában? 

Nem hiszem, hogy erre van jogom képzőművészek nevében válaszolni, azt látom, hogy rendkívül változatos és sokféle dolog történik egyszerre, de valószínűleg már rég vége van a művészetnek és ennél sokkal fontosabb dolgok is történnek. Itt most olyan témákra gondolok, mint a kirándulás, vagy az élet média nélkül.

February 24, 2020.