Li Qiang kiállítása

Pekingi képzőművész alkotásai az Ybl Budai Kreatív Házban

Li Qiang kritikus véleménnyel van a papírmédiáról, amely elárasztja az utcákat, szemétként lepve el minket – így foglalható össze a könyv- és újságtépkedést az alkotói folyamatba beemelő pekingi képzőművész tárlatának üzenete. Több alkotás kifejezetten a budapesti kiállításra készült, megmutatva, milyen újdonságokkal gazdagodott Li Qiang sajátos stílusa és módszere.

Kiállítás

Az 1966-ban született Li Qiang a pekingi művésztársadalom ismert alkotója. Művészetében a mainstream tömegtermékeknek - melyekre mindennapjaink fontos részeként tekintünk - egy határozott gesztussal fordít hátat, és bagatellizálja: a magazinok lapjait, melyeken ezek hirdetésiért milliókat fizetnek a nagy cégek, darabokra szakítja, és a tudatos tépéseknek, darabolásoknak eredményeképpen új értelmezési réteg bontakozik ki. Újságok, azaz hirdetőfelületek sokasága alakul át így békésen morajló tengerré, tudást szimbolizáló könyvkupaccá vagy éppen nagy filozófusok portréjává.

A Pekingben élő és alkotó képzőművész számos egyéni tárlaton mutatkozott be Kína-szerte. Munkái nemzetközi kiállításokon is megfordultak. Önálló kiállítással jelentkezett például a New York-i Eli Klein Galleryben, és többekkel szerepelt a neves Voice of the Unseen tárlaton Velencében, a 2013-as Biennálé kísérő rendezvényén.

Li Qiang kritikus véleménnyel van a papírmédiáról, amely minden hajnalban elárasztja az utcákat, szemétként lepve el minket – foglalta össze Su Dan, a Tsinghua Egyetem Múzeumának igazgatóhelyettese, a kiállítás kurátora a tárlat megnyitóján a könyv- és újságtépkedést az alkotói folyamatba beemelő pekingi képzőművész kiállításának üzenetét. TOVÁBB
 
 
 
„A tépés nagyban különbözik a kollázstechnikától”

 

„Alkotásaimon keresztül a társadalmi rétegeket, a város alakulását és a vidék hanyatlását vizsgálom – Kína történelmi fejlődésének tükrében. Az egyenlőség, a szabadság és az egyéni jogok, amelyek a jelenkor kínai emberének alapvető igényei, egyben művészetem fő témái” – fogalmazta meg ars poeticáját Li Qiang. Annak jártunk utána, miként alkot, mi foglalkoztatja.

– Amikor egy alkotásomat szemléled, nemcsak egy gazdagon ábrázolt absztrakt tájat látsz! Ott van benne a folyamatosan változó kínai kultúra történelmi panorámája" – mondta Li Qiang.

– Nagyméretű absztrakt képinstallációim magazinok, újságok, könyvek médiumként való felhasználásával készülnek. Egyedi technikát alkalmazva ezeket az adathordozókat összekapcsolom, a keret és tér korlátai alól feloldva szabadságukat kiterjesztem, így önmaguk válnak anyaggá és nyelvezetté – avatott be az alkotás folyamatába.

Az alkotói folyamat az elvételre épül, a „kivonásra”

Alkotásmódom nagyban különbözik a kollázstechnikától – folytatta –, hiszen abban a különböző anyagok egymáshoz illesztésével a „hozzáadás” gesztusa valósul meg. Az én kifejezésmódom pedig az elvételre épül, a „kivonásra”. A különböző rétegekben lévő képek és információk a tépés során alakulnak absztrakt vonalakká és mintázatokká.

Hogyan lehet egy régi elbeszélés felépítéséből kivonni új jelentést? A régi képekben hol keressük a kapcsolatot a valós élettel? Vagy a valós képekben hol rejlik a tradíció és a múlt ábrázata? – az ezekre a kérdésekre adott válaszok keresése jelenti művészi kifejezésmódom fő inspirációját.

A kép iránti érdeklődésem a kép értelmének mélyebb feltárásából és megkérdőjelezéséből ered. Egyéni módon lépek be a műbe, amikor a város térképét, az épületek pozícióját egy fa alakjában jelenítem meg – te is láthatod a város végtelen terjeszkedését, melyben az ember ereje és hatalma fokozatosan eltörpül.

Su Dan (fehér kalapban) a kurátori tárlatvezetésen A budapesti fa, 2018 című alkotást elemzi

A mű egyéni helyzetem és attitűdöm kifejeződése. Jiangsu tartomány egy félreeső kis falvából felköltözve Kína politikai és kulturális központjába, Pekingbe, szemem elé tárult a város végeláthatatlan térhódítása, amely megváltoztatja a benne lakók életterét. A különböző helyekről érkezett emberek társadalmi helyzetükből, származásukból adódóan más-más teret tudnak kivívni maguknak.

Művészetemen keresztül vizsgálom a társadalmi rétegeket, a város alakulását és a vidék hanyatlását, mindezt Kína történelmi fejlődésének tükrében. Az egyenlőség, szabadság és egyéni jogok, mely a jelen kor kínai emberének alapvető igénye, egyben művészetem fő témája – fogalmazta meg ars poeticáját. Amikor egy alkotásomat szemléled, nemcsak egy gazdagon ábrázolt absztrakt tájat látsz! Ott van benne a folyamatosan változó kínai kultúra történelmi panorámája – emelte ki.

A tépés módszere, mint alkotói módszer

Budapest mint ihlető forrás

 

Li Qiang több alkotása kifejezetten az Ybl-házbeli kiállításra készült. Ráadásul Budapest nem csak a kiállítás címadó képzőművészeti alkotását ihlette. Ennek bizonyságául álljon itt egy költeménye!

A csobogó Duna

 

Minden versből folyó lesz,

És minden folyóból vers.

A mondat új mondattá,

A folyó új folyóvá válik.

A nyelvet elhallgattatja más nyelv.

A történelemről más történelem beszél.

Li Qiang a kiállításmegnyitón, Az áramló Duna, 2017 című alkotása előtt

Li Qiang élete és művészete

 

Jiangsu tartomány egy kis falvában született 1966-ban.

A ’90-es évek elején készített nyomataiban különösen nagy hangsúlyt kapott a vidék kultúrájának egyszerű mintázata.

A 2000-es évektől kezdi kiszélesíteni művészi eszköztárát a képek, installációk, mozdulatok és más médiumok felhasználásával, hogy a vidék művészetét még tartalmasabban fejezze ki.

2009-től a könyvek és magazinok jelennek meg közvetítő eszközként, és ekkortól válik – egyedülálló módon – a tépés módszere alkotói módszerévé.

Műveiben ott van a folyamatosan változó kínai kultúra történelmi panorámája

Az eredetileg sok képet és szöveget tartalmazó könyvekről és magazinokról leszakítja a színt és írást, átváltoztatja egyszerű vonalakká és betűkké. Minden egyes vonal a körülötte lévő színek kivonásával kel életre, minden egyes betű a rengeteg iromány kitépésével válik igazán betűvé. E folyamat közben az eredeti képek és szövegek papír fecnikké válnak. A „tépés” módszerével a hagyományos médiát lerontja, majd újra alkotja.

VÁLOGATOTT EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK A KÖZELMÚLTBÓL

2017

Apró darabokra tépem a világot, majd abból raklak össze téged – Beijing Art Club, Peking

A Test Kinyilatkoztatása – 798, Yue Art Gallery, Peking

2016

Könyvtár Projekt Sorozat – Klein Sun Gallery, New York

2014

Isten Szilánkjai – 798, Yue Art Gallery, Peking

2009

Vad Ösvény – Xishen Art Space, Peking

2007

Mobiltelefon Napló – Shanghai Zendai MoMA, Sanghaj

 

VÁLOGATOTT CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK A KÖZELMÚLTBÓL

2017

A Civilizáció Visszhangja – Central Academy of Fine Arts, Jingdezhen

2016

Könyvtárrendszer – részvétel a Központi Művészeti Akadémia biennáléján

Tépés – részvétel a kínai olajfestmény biennálén, Központi Művészeti Akadémia, Peking

2015

Népi Hatalom – Minsheng Art Museum, Peking

2014

Fúziós Konvergencia – T Museum, Hangzhou

2013

Voice of the Unseen – Kínai Független Művészet 1979-től napjainkig

A Velencei Biennálé kísérő kiállítása

2009

Útkeresés – Frederieke Taylor Gallery, New York

2005

Morbid: Művészetünk Ma – Nanjing Art Museum, Nanjing

 

FŐBB MŰVEI GYŰJTEMÉNYEKBEN

White Rabbit Gallery (Sydney); Kínai Képzőművészeti Akadémia; Központi Képzőművészeti Akadémia Múzeuma; Shanghai Művészeti Múzeum; Nemzetközi Művészeti Köztér Múzeum; Jiangsu Művészeti Múzeum; Sichuan Szépművészeti Akadémia Művészeti Múzeuma; Yue Art Gallery (New York)